BlogoLó

Elég sokat hallok, látok és beszéltem olyan lovagolni, lovazni szerető emberekkel akiknek megkeserítik/tették a lóval, lóhoz való való kialakuló vagy már gyakorló kapcsolatát. Kik is lesznek vagy voltak az "áldozatok" ?  Minden esetben akik bizonytalanok önmagukban, esetleg segítség-segítő/edző nélküliek, vagy valamelyik lovas ágból kiábrándultak szintén segítség hiányában. Ők szinte magukba szívják azt a delejt, amit a  "naturális * " lovas delejező mester eléjük tár. Azért naturális, mert ebben a lovazós ágban lehetett hallani és látni sok mindent. Persze mindenhol megtalálhatóak a delejezők, sokan lukra futnak ezért, hála a lovasoktatók hazai "képzési" módszerének. A végeredmény egy kiábrándult, szinte senkiben sem bízó, és mindenkit "lehúzó delejezőnek" vélt ember lesz akit nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy ez/ők csak egy kis része a lovas okítóknak. Szóval nehéz a bizalmat újra kivívni. Mint a lovaknál, habár velük talán hamarabb szót ért az ember. :) Ezért jött létre a misztifikációt nélkülöző érthetően, a lovazást hétköznapi nyelvre fordító....lovazás. Azért lett lovazás, mert ebbe a szóba minden belefér ami lóval kapcsolatos. Röviden ennyi lenne. :D

* naturális. Itt értem azokat, akik így nevezik magukat ok nélkül és próbálják/próbálták aláásni a többi lovas szakágat, (főként az ugró, military) a minél több "kuncsaft" reményében.

Sokszor mondom, írom, hogy vannak a tényleges tudással rendelkező nem "lehúzó"(pénzileg) Natural- horsmenek vagy annak látszó lovasok. Legyenek Ők westernben, lovasíjászatban vagy csak sima lovazásban lévő kivételek, szakágtól függetlenek akiket ismerek vagy személyesen, vagy látásból, hallomásból.

Elindult a Mystfreehorse - Misztifikáció nélkül közösségi oldal.

Aki úgy érzi, hogy szeretne csatlakozni a Mystfreehorse - Misztifikáció nélkül közösségi oldalhoz azt szívesen veszem és örülök neki. Az oldal célja, hogy segítsük egymást, természetesen misztifikációmentesen :) .

Link:

https://www.facebook.com/pages/Mystfreehorse-Misztifik%C3%A1ci%C3%B3-n%C3%A9lk%C3%BCl/1414338868842271?fref=ts

Nem tudom mit is írjak ezekre a szórakozásból készült kis félszeg videókra. Az Úr Esztendejében 2012 május havában lettek az örökkévalóságnak. Különösebb rákészülés nem volt, hacsak az, hogy előtte picit gimnasztikáztam egy karám rúdon, hiszen évek óta nem ültem szőrén. Ha némi kívánnivalót hagy is az egyensúlyi helyzetem az ennek köszönhető. Akkoriban és most is, hatalmas fegyverténynek bizonyul, ha  emigyen lovazik valaki. ...De nem tudom, hogy miért?!....... Sokszor látni "szabad-idomítók"  csúcspontjaként a "nyakmadzaggal lovaglást". Volt részem látni ilyen produkciót, előadást ami nem igazán tetszett," olyan vérszegény" benyomást keltett, hiányzott a lendület (is) a lovaglás(is)ból. Persze mint mindenhol, vannak kivételek, akik nagyon profin, látványosan adják elő a bemutatót és élvezet nézni tudásukat az elejétől a végéig. Mert láttam ilyet is. :) Tehát "szabadon értelmezhető idomítás"-ként aposztrofálom én ezeket a dolgokat. :) Mindenki azt lát bele amit akar, jó szórakozás. Én azt látom benne, hogy igazán semmi különös sincs benne, hiszen aki próbálja képezni a lovát és kívánja a fejlődést, kis neki rugaszkodással sikerül is . A neki rugaszkodást úgy értem, hogy a rugalmasabbja felugrik a lóra, én a kényelmesebbik fajta vagyok. Felmászom a hátára. :)  Tehát kérem szépen, ahogy működik szerszámmal, úgy működik "madzaggal is. Sőt "aligültlovon" is működik, ha előkészítettük a delikvenst. Ha kicsit rágyúrunk és következetesek vagyunk a kopasz ló is működni fog. Itt van egy-két kis filmecske a játékról.

Itt elég szép kört megy a ló "kézrátéttel", a nyakához érintve a kezet. Több gyakorlással nagyon látványos produktum lett volna.... ha tovább gyakorolunk és nem csak pár órát. ....de hát ugye a lustaság... :D

Ez hasonló mint az előző, azzal a különbséggel, hogy itt már megvalósult a szinte vakon, süketen lovazás kísérlete. :D :D  mint látható és hallható is.

Ez pedig csak egy vágta. A közös mindegyik nyargalásnál a ló figyelme, elengedettsége, puhasága, lendülete. Nem nyúlik -folyik szét, hanem szépen egyensúlyban halad. Pedig higgyétek el nem egyszerű eset. :)

Itt kint ugrottunk párat csak az eleje meg a vége lemaradt a kameramann jóvoltából. :) sajna. Épp fordulunk ki a fák közül, már nyeregben. Ennyit bírt a nadrágom nyereg nélkül. :D .D Kicsit távoli a kép ezért bocsi, . Nagyon jó érzés a "mintha zsinóron húzták volna a lovat", egyenesen, lendületesen mindenféle bizonytalanság nélkül haladt. Aminek természetesnek kell lennie. A madzagot a nyakán egy kézzel módosítgattam néha, nagyon finoman mint egy dzsojsztikot. Szóval ennyi történelmi anyag van a birtokomban, hogy szabad szabadon idomítani, amit a ló is élvez. Mert tettszett neki. Az elején kicsit meglepődött és mintha kajánul röhögött is volna, vagy mi, ahogy láttam. Talán azt gondolta- na most kiba...ok veled komám!!- de szerencsére nem tette.

Na akkor..... Tehát a Szakember csak kihúzta belőlem a lényeget. Mondtam neki, hogy...ecet era. erre kicsit besérült , mert szerinte abszolúte nem soványak a lovak és megfelelő a szerszámzat is, meg hogy ez most egy feladat volt, ami alól kihúztam magam. És különben is - Feri nagy a mellény!- mondattal végzett. Sitty- sutty eltelt egy röpke óra és megjöttek a többiek a terepről. Semmi gondom se lett volna, vagyis lehet kértem volna egy másik lovat, ha nem lett volna övön aluli ütés érzete az összhatás. Az előadott beszéd és a látottak teljesen ellentmondóak voltak. na.... Lovak lenyergelve, visszafogatolva stb ki hol lakik. Én visszamentem a Szakemberrel az oktatás helyszínére. Itt volt még egy emelkedett hangulatú(már nem ünnepi beszédre gondolok) beszélgetés a Szakember és a Doktor úr,( aki továbbiakban Pojáca úr) közreműködésével, a Kedves Hölgy(tényleg az) és az Úriember (tény) hallgatóságával egyetemben. Igazából a Szakember abszolút nem értette meg, hogyan is kellene egy (pénz várományos) oktatásra/lovaglásra váró csoportot fogadni, lovasítani stb. Azt mondta én teljesen más dimenzióban vagyok és nem adhat mindenki mellé lovászt . Ennek teljes őszinteséggel helyt adtam, mármint a dimenziók közti különbségre vonatkozólag , és kezdte megint elönteni a szar az agyam. De lenyugodtam. Közben fogást talált rajtam, mindjárt elmondom. Ugyanis még a lenyergelés előtt, hogy talán kicsit vegyek el az addigi súrlódás éléből , felültem ötven métert sétálni a segítője, segéd oktatója lovára. Mielőtt felültem volna. átnyergeltem a segéde nagy csodálkozására, hogy: -Minek az? -kérdezte kikerekedett szemmel. - Há mer a seggén van a nyereg- válaszoltam foghegyről.- - Jaaaa.... - volt a válasz. Na, akkor a Szakember fogást talált rajtam amit majdnem ippon értékűnek vélt. A vita hevében felrótta, hogy baleset veszélyben voltam merthogy a bakancsom alig fért a kengyelben e és mi van, ha nem tudom kihúzni a lábam. Ez majdnem így is volt, ugyanis egy kisméretű kengyel volt az 55kg lovásza nyergén, amit épp én is választhattam volna. A többi dolog nem zavarta a Szakembert , a rossz felrántószíjjak, gumi nélküli csúszós kengyel stb. Mindegy. Tehát ez volt az egyik fogás rajtam. A másikat a Pojáca úr mérte rám a teremben örömittasan, túlfűtött érzelmek viharában. Amikor a tesztek értékelésre kerültek és megkérdezte, elmondhatja e mindenki előtt a százalékos eredményt. Közben erősen szemezett velem, kihúzva magát mind a százötven centijében. Merthogy ugye vannak személyiségi jogok is. Mondtam neki persze, hogy elmondhat mindent mindenki előtt. Nagy levegőt vett és szigorú orcával bemondta , nekem lett a legrosszabb, 51% épp a határérték. Hámondom magamba és magamnak ezt bebuktad te nagymellényű beképzelt majom. Volt akinek 100%-os lett a teszt. Persze, hogy lány volt, ez is bizonyítja a nők okosabbak. Volt még egy tanár ember aki gyerekeket oktat és eléggé nagyon kezdő kinézete volt a lovon. Neki van egy lova otthon és problémája van vele. Mindig bejön a futószáras körön, mit lehetne csinálni. A Szakember válaszolt neki, hogy van ez a kettős futószár, ő is gyakorolja és az eléggé jó. De, ha nem működik akkor van még a Suttogó módszer is. De ezt nem fejtette ki bővebben. Na vissza a teszt értékelésre. Csalafinta kekec lennék és elkértem a kijavított papírt és megnéztem mit hibáztam. Tény hibáztam a marketing fogalmával, ráadásul még a kínait sem értettek meg, hogy fogatversenyen ostort kell a kézben tartani. Rövid volt a " ránézésre" válasz is, ez tény és akármi is bele gondolható. Tehát az volt, hogyan veszed észre hogy a lónak baja van lovaglás közben.. erre volt a tömör "ránézésre" válasz. Erre Pojáca úr alig várta a helyesbítést, hogyaszongya: -pulzusméréssel!- vágta oda izgatottan nagy szemeket meresztve, mintegy végső csapást mérve rám. Há… mondom, oké persze azt is lehet, de lóhátról a látvány beszél és kifejtettem bővebben szóban. Akkor már Pojáca úr odajött és megdicsért, hogy az első rész tökkkéletes lett és ügyes vagyok azért. Aztán vége lett, és mindenki ment fizetni, én nem. Kértem egy hét haladékot de ma (2011) méleztem, hogy köszönöm. Na, ennyi a lovas túravezetői oskolám.

Ez a történés 2011 április közepére datálódott, ha jól emlékszem. Így utólag belátom, kicsit komolyabban kellett volna vennem és befognom a pofám. De hát........sok tanfolyamot végzett hallgatóval találkoztam, beszéltem előtte és.... ugye az a fránya előítélet.

Objektív és kicsit szubjektív látásmóddal. Szombaton voltam Lovastúra vezetői képzés első oktatásán. A Testület: A Kedves Hölgy a tanoda vezetője,Az Úriember, valószínűleg régi lovas szakember.A Szakember, a gyakorlati képzés vezetője és végül de nem utolsó sorban a Doktor úr, aki sokáig nem használta a doktori címet mert rengeteg a hülye, nem pedagógus, hanem Tanár aki a közeljövőben nagyon fontos kiküldetésű munkát fogad el Portugáliában és sajnos esetleg nem tudja végigvinni a tanfolyamot az elmondása szerint. Egyébként itt a legmagasabb szinten folyik az oktatás, mert szinte mindenhol csak gagyi pénzhajhászás folyik. Itt mindent meg lehet tanulni,mondta a doktor tanár úr,aki a folyosón állandóan a tökeit piszkálta. Egyébként kiköpött V. I Lenin reinkarnációja kívülről . /ez szubjektív/ Na tehát kb. háromnegyed órát szónokolt a képzés maga színvonaláról és közben megemlítették, hogy a Lázáréknak sincs lovastúra vezetői végzettségük és ez azért ,ejnye-bejnye meg no-no, pedig a törvény az törvény. Gondoltam végre jó helyre csöppentem mert komolyan veszik itt a dolgokat és tök jó lesz,mert rengeteg terep és túra / 2-3 napos/lovazás lesz, mint mondták. Legalább érdekes lesz, jól eltöltöm az időt, tényleg tök jó. A következő részben egy általuk összeállított teszt kitöltése volt, az erőszintek felmérése céljából. Voltak benne sablon dolgok meg alig értelmezhetőek (nekem ) mint pl. az istálló szellőzésére vonatkozó "nyomás" szó, amit nem tudtam nagyon értelmezni, de csak az lehetett a válasz kizárásos alapon. Takarmányozási kérdés is volt : Mi az ideális takarmányozás?- a helyes a munkára szabottan lehetőleg OLCSÓN- volt a válasz, én a minőségit raktam volna az olcsó helyére. Na mindegy. Volt olyan, hogy hogyan szűri ki az ember túra közepén, ha a ló rosszul van. Kicsit röviden válaszoltam: -ránézéssel, szemre vételezéssel- írtam de ez az én hibám, hogy nem fejtettem ki bővebben. Akkor volt még olyan, hogy milyen tartásmódokat ismer. Elkövettem azt a hibát, hogy a felsorolás végére oda írtam, hogy spájz. A végén az értékelésnél nem értékelték a "humoromat". Meg kevertem a reklámot a marketinggel sajna . Rövidzárlat,na .Szóval voltak érdekes megfogalmazások és kérdések. A harmadik részben valamilyen idegen nyelven kellet pár soros önéletrajzot írni, habár a tanfolyam kiírásánál szó sem volt idegen nyelvről. De abszolváltam. Kínait választottam és rajzoltam egymás alá szép "kínai" jeleket. Lehet ez is hiba volt? Na vége a teszt írásnak, ( később lesz értékelés) irány a Szakember kb ötvenes állományú ménese, ami kb kétszáz hektáron tud legelni szakaszosan. A társaság egyik részét kb 10 fő, egy fullos társas kocsi vitt, én mentem a Szakemberrel autóval, gondoltam jobban elfér mindenki. Kis idő múlva megérkeztünk a méneshez, gyönyörű zöldellő mezők, a lovak legelésznek stb. A Szakember közben pakol ki a kocsi hátuljából cuccokat. Nyergek, rossz, szakadt, kidobásra való alátét( az nagy szó, ha én kidobásra valónak ítélem ) pár kantár miegymás. Gondoltam lomtalanít,takarítja a platót.

Közben megérkeztek a többiek is a fogaton. Na, akkor lovasítás! A Szakember beterelte a ménest a telelő helyre ami kb 50 méterre volt és egy tök jó fedett színnel rendelkező nagy karámot jelentett. Volna. Ugyanis közelebb menvén a karám közepén egy kb 3 méter magas , 20mx30m-es humuszos dombbá átalakult trágya halom volt , amit a lovak jól hasznosítottak mint kilátót. De ezzel nincs is baj. Viszont teljesen bebandzsítottam a magammal való összenézésben amikor az irdatlan mennyiségű bálaháló és madzag lenyűgöző látványa, mennyisége elém tárult a karámban. De még ez sem baj, mert a lovak kurva ügyesen oldották meg, kerülték, taposták bele a trutyiba, habár a hálók nagyobb(rettentő) mennyisége már szerves és elválaszthatatlan része volt a talajnak, dombnak. Viszont ami nagyon bökte a szemem az a takarmányozás látványa. kizárólag csak ázott szalma bálák voltak berakva , abból csemegézett a ménes. "Ménesi" tartás volt Tény , hogy voltak jobb kondíciójú lovak is. Több leendő tanuló segített becserkészni a túra lovakat amin a csapat kimegy terepre, én csak néztem. Jöttek a lovak és pár látványától hőköt kaptam. Elhatároztam én nem ülök fel egyikre sem, azon régi fogadalmi okból, hogy sovány , sánta, kehes lóra nem ülök. Itt a soványban merült ki a dolog, bár az egyik erősen köhögő hátasra, aki már a fogatban is teljesített, rákérdeztem. - Kehes?- -Nem csak köhög- volt a válasz,miközben a ló félig lecsandázott egy adag takonnyal, ami elől alig tudtam félre ugrani. Szerszámozás. A Szakember adott pucolókat amivel a szutykot levakarták a lovakról a többiek. A végső döntésem,hogy nem ülök lóra , akkor jött, amikor a szar elöntötte az agyam a szerszámozás láttán. Ja, persze mindenki fogta mindenkinek a lovát mert egy kurva karó se volt amihez kiköthetőek lettek volna a lovak. Na, szerszámozás. A szutykos szakadt alátétek kerültek a lovak hátára, a kantárokat nem lehetett állítani, egyik szoros, másik bő... Tehát makacsba vertem magam és nem mentem lovazni, amit a Szakember értetlenkedve fogadott, pedig a legjobb lovat szánta alám. szegényke ő volt a legsoványabb szép nagy kakas lépéssel az egyik hátuljával Tehát felkantározta és várta a többieket, hogy végezzenek. Közben a ló(amin én ültem volna) szépen játszott a zablával, kiváló szájtevékenységet mutatott. Először kiköpte a zablát aztán az alsó foga alá tette, majd bekapta és újra kiköpte, ezután szépen az álla alá !! kotorászta a nyelvével. Kis idő múlva visszasodorta a szájába és elcsámcsogott rajta. Mielőtt újra az álla alá vette volna a Szakember meghúzta a szárat  és mindjárt pöpecen is állott a lovon. Szó szerint kérem érteni, semmi túlzót nem írtam. Ilyet még nem láttam és nagyon tetszett is volna, ha nem lettem volna kicsit ideges. Persze egyik lóra se stimmelt cucc. A nyerget mindenki választhatott magának amilyet akart vagy nem, de az jutott. Általában a túralovaknak megvan a saját cuccuk ami érthető de ez csak általában van.

folyt. köv.

A Magyar az nyilvánvalóan lovas nép, hiszen lovon jöttek hódítani mégpedig sikerrel. Azóta is megmaradt lovas népnek és hódítónak. Pontosabban, vannak lovak és van nép is az országban, ezért jó határozó szó a lovasnép kifejezés. De a legjobb, legigazabb állítás a "lovasedzők hódító népe" cím illik igazán a hazai lovas életre. Szerintem nincs még egy ország, lovasokra lebontva, ahol ennyi lovasedző, oktató szakember van mint hazánkban. Ebből is látszik mennyire komolyan veszi a lovas vezetőség a szakértelmet,a tudás átadását. Rengeteg a tanfolyam amely oklevéllel, bizonyítvánnyal esetleg diplomával jutalmazza a magasan képzett nebulókat a sikeresen letett emelt szintű záró vizsgán. Ők lesznek a jövő zálogai, a tudás Atyjai- Anyjai, szakemberei, akik hatalmas tapasztalattal rendelkeznek. És oktatnak. És vizsgáztatnak. És megbízhatóan vezetik a túrákat, akár még az életünket is rájuk bízhatjuk nagy bizodalommal.  De ez így jó. Így jó, hogy vannak tanfolyamok, oktatások, kurzusok.  Mindenki megtalálja a neki szívéhez közel álló módot. A tanfolyamok is megtalálják a számításaikat, ami persze ma már könnyű mert ott a számológép. Nem kell papíron órákat agyalni, hogy pl. a Pisti meg a Józsi befizette a tandíjat és még kéne pár tíz ember. Van is pár tíz, mit tíz.....több száz, mert ugye a papír nem árt, ha van. A felvételi vizsga szintén emelt szintű. Felvételi kérdés:- Ön látott már eleven lovat?- ha a válasz igen, bingó.... fel van véve. A papír az jó, ha van. Pár százezer és megvan a tudomány, hivatalosan. Pár tízezer.... hetven -nyolcvan és megvan a suttogó iskola papírja is szépen kinyomtatva. Az egyéni oktatás az persze jóval drágább, többe kerül. :) Azután sok végzett edző keres egy lovast, edzőt, hogy tovább tanulja a delejt. Ők becsülendőek, le a kalappal előttük. Aztán vannak akik máris oktatnak. Ők szintén becsülendőek, mert lesz munkája a többieknek. Ez egy örök körforgás. Igazi népvándorlás edzőről edzőre. Saját tapasztalatom is van az oktatás magas, emelt szintjével kapcsolatban. Az majd a következő elmélyült szakírásban lesz. :)

* vagy valami hasonló :)

Miért is lett ez a neve? Mert a sarkon van. Vagyis a láb-sarkon, sark-antyú. Mint a kesztyű, azaz kéz-tyű. :) A kesztyű és a sarkantyú biztosan nem német eredetű szó, hiszen ott a kesztyűt is kézi cipőnek hívják :D Szintén egy fontos eszköz ami félelmet vált ki nagyon sok emberből. (Én is betojnék, ha egy pucér mandró sétálgatna a november hetedike téren egy sarkára erősített harminc centis bökővel :D) De a lovazásnál néha jó ha van. Sokszor hallottam, hogyan szapulták a westerneseket, hogy mekkora sarkantyú van a lábán. Hát igen, igazi kínzó eszközt használnak. Ráadásul még ki is köszörülik a "taraját" flexel, hogy ne legyen tompa, mert úgy nem érzi a ló. Vagy badarság?! Nem tudom... :) De az biztos, hogy igencsak erőlködnie kéne annak az oldtimer western lovasnak, hogy elérje a ló oldalát kopasz csizmával. Mondjuk el lehet érni csak fárasztó. De már ott sem minden a régi, jönnek a könnyű, könnyebb nyergek, kisebb sarkantyúk.  Régen a lovagkorban, lukra kérték, csináltatták a sarkantyút a kováccsal. Háromtól egészen hat, talán még hétlukú sarkantyúig is. Kinek mennyi ezüstje, aranya volt. Volt egylukú is persze de azzal nagyon kellett tudni lovagolni, mert amikor megbökte a lovat a sarkantyúval, nehéz volt utána kiakasztani az oldalából. Viszont stabil ülést adott. Majd elfeledtem a mennyiség miatt adták "lukra" a sarkantyút. Hogy mennyi lukat ütött a lóban, egytől hétig. :) Ezek komoly dolgok kérem szépen. De maradjunk csak a mai kornál az egyszerű sarkantyúnál. Itt is vannak különféle formájúak tompák, csapott élűek, "dereje szaggatók", gömb végződésűek. A leglóbarátibb szerintem a ferde vágású. A tompák igazából azért keletkeztek, hogy ló baráti legyen, ne karcolja meg a ló oldalát. Nem is karcolja meg viszont jó nagy zúzódást és vérömlenyt tud okozni. Mert, ha nem megfelelő kéz..... NEM NEM.... LÁÁÁÁÁBra.. na itt nincs kéz csak láb, a tudatos láb. :) Tehát, ha nem megfelelő lábra kerül akkor kezdődik a gubanc. Sokat lehet ártani vele, viszont ha jól működtetjük hasznát vesszük és egyáltalán nem félelmetes, nem fáj a lónak, hanem segíti annak mozgását. Sokszor hallani, hogy " az igazi lovas a ló szőrét érinti a sarkantyúval". Így is van de a szőre alatt ott a bőre is. Vagyis a szőrén keresztül a bőrét is ingerli. Soha senki nem gondolkodott még el azon, hogy miért kell a lovat "rugdosni", hogy haladjon előre? Miért nem használjuk pl. a mutató ujjunkkal megnyomva a nyakát? Mikor egyre nagyobb sebességet szeretnénk elérni egyre gyorsabban böködnénk. Kérek egy rózsaszín nyakböködőt- hallanánk sokszor a lovasboltban. Hülyén hangzana. Ezért marad a sarkantyú.

0

Pálca.... még kiejteni is szörnyűséges, nemhogy kézbe venni. Ugye, megint itt a kéz, hogy vágnák le..... Rengeteg  fajtája van a  célnak megfelelően. Elsősorban itt most egy kb kétharmad méteres :) rugalmas, viszonylag nagyobb bőr csapójúra gondolok. Jól lehet használni és  nagyot tud csattanni. :)  Nehéz elhinni de még mindig nagyon sokan irtóznak e kis botocskától és erőteljes a tiltakozás, hogy  -csak pálcát ne ! - ami pedig hasznos dolog is tud lenni. Mert bizony néha-néha oda kell csapni, persze módjával, érzéssel. A lovassportokban szinte nélkülözhetetlen.... jó, nem mindig kell persze de olyan már  mint a sarkantyú. Hozzá van nőve az emberhez. Akkor is ott van, ha nem kéne. Mert lássuk be a sportlovaglásban, idomításban elég fontos segéd eszköz. A westernben talán nem, ott rettentő hülyén nézne ki. :) de régen volt ott azért lovagló korbács :D .  Még a lovastornában sem kell :) A fő haszonélvezőjük az ugró és military lovasok, zsokék. A díjlovasokról, és szabadidomítókról se  feledkezzünk meg. A PÁLCA szintén egy kommunikatív eszköz, mégha sokaknak ez hihetetlen. Mit adott volna el Parelli, mi volt a fő bevételi forrása? Talán a lovagló tudása? Nem-nem.... A fő bevételi forrása egy vastag pálca.... az az már  bizony egy... BOT. A bot a pálca bátyja. Nagyobb és nehezebb, nem is célszerű úgy használni mint egy pálcát.  :) A baj az, hogy nem világosítják fel  sok helyen a lovas tanulókat az instruktorok, mesterek, hogy a pálca nem a véresre verés kegyszere. Habár mindenhol vannak, lehetnek ferde hajlamok, sajnos. A sportlovaglásban jól lehet vele kommunikálni például oda paskolva kicsit, esetleg nagyobbat. hogy : - figyelj már sporikám, picit élénkebben esetleg.-vagy- héhahóóó, az ÚT erre meg erre van, nem arra amerre te szeretnél.- meg hasonlóak. Az, hogy eszetlenül verjük a lovat az elítélendő és bűn. Az hogy ésszel "verjük" a lovat az sajnos néha kell, akármilyen hihetetlenül hangzik is. A "verjük"-et ne elborult agyra gondoljuk, hanem ÉSSZEL, pár erősebbet oda téve jó időben, pont akkor vagy figyelmeztetésképp. Tehát, ÉSSZEL. Ugyanis egy felfokozott ideg állapotban lévő/ nem koncentráló ló nem fogja respektálni, ha megpöcköljük . Mert néha, kell. Egyszerűen a legjobban idomított lovon is néha kell és még a legjobb lovas is használja. A legfőbb használati célja a figyelem felkeltés és fenntartása érdekében kell, hogy leledzen. Ez itt a lényeg, a ló figyelmének a fenntartása és a gondolatának a visszaterelése a lovasra. A pálca nem büntető , hanem figyelmeztető, a jelek megértésében segítő eszköz. Itt is a lovason múlik minden, hogyan használja.

1. Még mindig !! félelmetes dolgok vannak a lovasok kezében mint például...... a zabla. Nem csökken az ellenérzés iránta, bizonyos körökben. Nehezen válik a kínzó vasból, valós kommunikációs eszközzé. Még mindig rengeteg előítélet van a szerencsétlen zabla iránt. Pedig már láttam zabla nélküli zablát is :D egy hirdetésen, ami persze nem zabla csak "zabola" mert ami zabla néven fut azt a ló szájába teszik de ki tudja mit hoz a jövő. ( Lehet, majd egyszer lesz lézer zabla is akár). Ebből persze vannak viták, hogy milyen kínzás a ló szájába tenni egy kemény hideg vasat, fémet, akármit. Főleg csikó szájába nem való. Pedig, ha jól használják nem okoz semmiféle kárt a lóban még akkor sem, ha rögtön zablával kezdik a képzést. A leggyakoribb alap kezdés a futószár, Itt sem látok semmi kivetni valót, ha rögtön "felzablázzuk" a lovat de érdemes/célszerű, pálcás zablát tenni egy csikóra. Rosszat nem tesz a megfelelő kezekben. Mint ahogy minden zabla nélküli kantárt is szoknia, szoktatni kell a lóhoz.  Fontos a  kantárnál a figyelmes-pontos beállítás, a zabla mérete, nagysága és nem utolsó sorban a kéz amelyik fogja. A kéznek persze mindegy a mérete, szőrössége, simasága, Itt is a tapasztaltság  a lényeg. :) Tehát ne féljünk a zablától mert nem az bántja a lovat, hanem a "kéz" ami hozzá van csatlakoztatva.

2. A kikötőszár. A másik szintén félelmetes dolog ez a bőr szíjacska. Ebből is többféle van a legegyszerűbb és szinte a legjobb a hagyományos, gumi karikával vagy anélküli sima, mezei kikötőszár. Ez is félelmet kiváltó szerkentyű, mivel leszorítja, behúzza a ló fejét, nem engedi a nyakszabadságot, miközben a ló száját a fenekéig húzza és mindent gátol miközben szenved a ló, csikó. Ez tényleg így is van! Ha.... úgy tesszük fel, ahogy nem kéne, ellenben segíti a csikó képzését, megkönnyíti a lovas munkáját. Mert miért ne használjuk ki azokat a valóban segéd/segítő dolgokat, amit kitaláltak és nagy haszonnal használtak? Anélkül is lehet, persze, hiszen ezerféle  képzési mód, tudás, hagyomány van. De nem látom kárát, inkább hasznát, ha megfelelően használjuk. Itt is a helyes használaton, beállításon múlik minden. Egy apróság. Ugye mindig azt Írják, hogy a belső kikötő szárat, csatoljuk két lukkal rövidebbre, mert a köríven a fej tartásához és a ló belső rövidüléséhez igazodik. Namármost. Egy kezdő lónak a fej tartása  és a teste( belső fele) rövidülése íven/sem  egyenlő egy képzett lóéval és a képzett lovat sem úgy kormányozzák mint a biciklit. Vagyis én egyforma csatolást szoktam csinálni (egyéni szocpol) :) de valószínűleg sokan sokféleképp használják. Írtak már sokan sokféle szak leírást a futószárazásról de nekem eléggé misztikusnak tünt. :) A  jó* futószárazáshoz elég a jó szem azaz, a 'ló látása egységesen ' a ló mozgásának elemző képessége, a 'folyamatosság látása' (ütem-iram érzékelése), a ló jeleinek érzékelése és időbeni reagálása és persze a kéz. Ami velemenő, kitartó netán húzó de mindenképp engedő.

* lovat fejlesztő

......Tehát fontos az idő. Mégpedig a gondosan ráfordított idő( ami szinte sose van, pedig vann-KELL "minden dologra annyi időt szánj, amennyi kell" A la M.F. :) ) a megfelelő, következetes foglalkozás a lóval.Megéri. Most olvastam, hogy az Overdose tesója lemaradt egy fontos versenyről mert nem ment be a start gépbe. Ugye milyen bosszantó??? Mármint nem nekem. :) Ugye itt lényeges elem lenne a startgépre való specifikálódás, mert mégsem vakond, hogy lukat fúrjon magának és szépen kiosonjon. Ha egyedül nem megy kérjünk segítséget, nem szégyen az. Mint egy orvosi tím :), összedugják a fejüket, hogy most a szívét cseréljék e vagy kasztrálják. Ilyenkor jó, ha nincs a tím között a megcsalt fél. Szóval érdemes, sőt az okosabbja kér is segítséget, akár a lovas barátoktól, akár "külső" tapasztalt/abb lovastól. Azért nem szeretem a "szakember" kifejezést mert a lónál mindig van mit tanulni, nincs lezárt fejezet, nincs végső mindent tudó-megoldó szakember. ( Megérne majd egy szösszenetet a "szaki" képzés is az országban :D ) De, hogy ne térjek el a tárgytól kanyarodjak vissza a körkarámhoz. Mert a körkarám is okozhat problémát. Itt sokkal egyszerűbb a kezdés, főleg, ha olyan körkarámunk van, amilyen a nagykönyvben. Szinte teljesen zárt, szeparált, hogy a ló csakis ránk figyeljen ezáltal megkönnyítve a kommunikációt részünkről. De csak egy darabig  lesz ez így, mert ahogy elhagyjuk a körkarámot, sok meglepetés érhet minket. Például, hogy nem akar  körbe menni, ki akar törni, minden új lesz számára, főleg, ha pl. út mellett vagyunk és dudálnak a kamionok. Szóval nem rossz az, ha sok inger éri a lovat  foglalkozás alatt. Az ideges/ebb ló is tompulni, nyugodni fog, elfogadja a dolgokat.  (remélhetőleg) :D  Más. Mi is volt régebben a kocsisoknál, lovas gazdáknál? Mentek dolgozni a lovakkal és mellé kötve a csikó. Mire a csikóból ló lett, csak az anyja mellé kellett kötni és már ment is a munka, Szinte beleszokott a kocsiba, szekérbe és itt jön a párhuzam. A kiscsikót érdemes kivinni "kézben" vagyis vezetni, átkarolni. Ekkor még meg tudjuk fékezni, irányítani. A lábait felvenni, összevissza fogdosni, paskolgatni. Amikor már mindent hagy, szépen vezethető, kezelhető, akkor már csak ismételgetni kell néha napján, hogy ne felejtsen. A későbbiekben nagyon megkönnyíti a dolgunkat.