......Tehát fontos az idő. Mégpedig a gondosan ráfordított idő( ami szinte sose van, pedig vann-KELL "minden dologra annyi időt szánj, amennyi kell" A la M.F. :) ) a megfelelő, következetes foglalkozás a lóval.Megéri. Most olvastam, hogy az Overdose tesója lemaradt egy fontos versenyről mert nem ment be a start gépbe. Ugye milyen bosszantó??? Mármint nem nekem. :) Ugye itt lényeges elem lenne a startgépre való specifikálódás, mert mégsem vakond, hogy lukat fúrjon magának és szépen kiosonjon. Ha egyedül nem megy kérjünk segítséget, nem szégyen az. Mint egy orvosi tím :), összedugják a fejüket, hogy most a szívét cseréljék e vagy kasztrálják. Ilyenkor jó, ha nincs a tím között a megcsalt fél. Szóval érdemes, sőt az okosabbja kér is segítséget, akár a lovas barátoktól, akár "külső" tapasztalt/abb lovastól. Azért nem szeretem a "szakember" kifejezést mert a lónál mindig van mit tanulni, nincs lezárt fejezet, nincs végső mindent tudó-megoldó szakember. ( Megérne majd egy szösszenetet a "szaki" képzés is az országban :D ) De, hogy ne térjek el a tárgytól kanyarodjak vissza a körkarámhoz. Mert a körkarám is okozhat problémát. Itt sokkal egyszerűbb a kezdés, főleg, ha olyan körkarámunk van, amilyen a nagykönyvben. Szinte teljesen zárt, szeparált, hogy a ló csakis ránk figyeljen ezáltal megkönnyítve a kommunikációt részünkről. De csak egy darabig lesz ez így, mert ahogy elhagyjuk a körkarámot, sok meglepetés érhet minket. Például, hogy nem akar körbe menni, ki akar törni, minden új lesz számára, főleg, ha pl. út mellett vagyunk és dudálnak a kamionok. Szóval nem rossz az, ha sok inger éri a lovat foglalkozás alatt. Az ideges/ebb ló is tompulni, nyugodni fog, elfogadja a dolgokat. (remélhetőleg) :D Más. Mi is volt régebben a kocsisoknál, lovas gazdáknál? Mentek dolgozni a lovakkal és mellé kötve a csikó. Mire a csikóból ló lett, csak az anyja mellé kellett kötni és már ment is a munka, Szinte beleszokott a kocsiba, szekérbe és itt jön a párhuzam. A kiscsikót érdemes kivinni "kézben" vagyis vezetni, átkarolni. Ekkor még meg tudjuk fékezni, irányítani. A lábait felvenni, összevissza fogdosni, paskolgatni. Amikor már mindent hagy, szépen vezethető, kezelhető, akkor már csak ismételgetni kell néha napján, hogy ne felejtsen. A későbbiekben nagyon megkönnyíti a dolgunkat.
