Sokan kérdezték/ik mostanában, milyen stílust képviselek. Hát, igen. Kell egy stílus. Muszáj. Nálam a Tuareg stílus a nyerő, azt követem és elkötelezett híve vagyok de egy kicsit még meg is keverem, adok hozzá pici különleges esszenciát, mint a szakácsok. :) De a fő vonal a Tuareg. Akik keményen de mégis finoman bánnak a lovaikkal már századokon keresztül, hol nélkülözésben, hol ( néha) bőségben, de mindenképp a ló és lovas érdekében. Ha kell kemények de nem durvák. A lovak rendkívüli megfigyelésében szinte páratlanok, hiszen az életük múlt-múlik még mindig rajta a sivatagban(is), hogy teljesen az "uralmuk" alá vonják és megbízható ló váljék belőlük. Minden családban a legidősebb fiú tanulja ki elsőként a " ló tudását" , ahogy ők nevezik. Törzsenként, famíliánként vannak, lehetnek eltérések az idomításban de a fő vonalak egyformák. Nem véletlenül híresen jó tenyésztők is. Egy -egy csikót, kiemelkedő származású lovat szinte lehetetlen tőlük venni, hiszen az életük múlik a kiváló lovakon. A "származáskönyv"-ben , ami minden családnál féltve őrzött kincs, vissza lehet keresni az ősöket akár százötven évre visszamenőleg is. Ebben le van írva a tenyészállatok összes tulajdonsága, jellemzése. Mint egy modernkori videó. Egy másik könyvben pedig a lóval bánás csínja-bínja, kemény dolgoktól a finomításokig a gyengédségig. Amire idegen még pillantást sem tehet megtorlatlanul. Nekem sikerült Marokkóban egy barátom családjánál beletekinteni a könyvbe, pár dolgot kipróbálva a lovakon. A legkeményebb szituáció az volt amikor a teve nyers hájat kellett ennem két pofára, utána a pedig kb. három liternyi meleg teve tejjel bekenni egy nyers ló minden porcikáját. Állítólag a teve tejének az illata nyugtatólag hat a lovakra. Hááát..... nem tudom, bele telt pár órámba míg sikerült.:)
