Ismét egy fiatal lóhoz lett szerencsém. Állítólag nyers.... de talán foglalkoztak vele....talán volt már nyereg rajta. A helyén elég nehezen lehetett hozzáérni, kantározni. Gyors box elhagyás is volt, mikor hirtelen nyúltak felé. Fél óra nyúlkálás, mire hagyta magát vakargatni, még húsz perc mire felkerült a kantár a fejére. Félős, bizalmatlan. Ahogy az ember feléje lép rögtön behúzódik a "legtávolabbi" részbe. Mikor a szár a nyakára került végre, onnan már könnyebb. A "fül rész" kicsit neccesebb de nem vészes. Tehát kantár, futószár. A ló tele van de elfogadhatóan megy körbe, egyre nyugodtabban. A többszöri megállítások, vakargatások (imádja) a hangok/beszéd nyugodt monotonítása, a ló figyelmének magamra vonása megteszi a hatását. Meg egy kis csemege ami jól jön mindig. Ló lemozgatva vissza a helyére.Másnap már a karámban van, élénken jár fel alá. Az ismerős "cöccögésre" felkapja a fejét és pár lépést tesz felém. Ahogy megyek felé, hátrál. Szép lassan odamegyek, a répadarabok nagyon csábítóak nem tud ellen állni és mint a gúnár nyújtja a nyakát. A másodiknál már muszáj közelebb lépnie mert nem érné el. A harmadiknál már itt is van. Megfogom a kötőféket és kicsit vakargatom, mire teljesen átlényegül. Lassú nyugodt mozdulatokkal átvakarom, átpaskolom. Szerencsére nem csiklandós és jóindulatú, nincs benne "rosszaság " :) Húsz perc és már elég jóban vagyunk. Kantár, futószár reá. Biztosan foglalkoztak vele mert jól megy száron, habár a bal kézre néha bizonytalan párszor. Sokszor megállítottam, hogy csak álljon és tűrje a szárral való "csapkodásokat" az egész testén. Ha hátrált kifordult, rögtön vissza a "helyére" és egyre kisebbek, majd abba meredt a remegése, kitérése. Na, gondoltam akkor nyerget reá. Figyelmesen szépen hagyta. A heveder húzást előtte imitáltam, próbáltam a futószárral. Nyereg rajta, kisebb ijedezések után, kengyel leengedve szépen rótta a köröket. Megállítgatva ismételten paskolások, nyugodt hangok, ízes falatok :) . Az első kengyelszíj csattanásokra ijedezve kifordult de aztán mikor rájött, hogy csak a hangja nagy, abba hagyta. Teljesen nyugodtan tűrt mindent. Ekkor felugráltam mellette és a kengyelbe nehézkedve felhúzódzkodtam.. Félig hasaltam rajta és kapott mindkét oldalon pár falatot. Párszor még, felhúztam magam és ennyi volt aznapra. A mai napon ugyan ez. Karámban pucolás mindenhol és nyergelés, kantározás. Futószáron nagyon lazán és jól ment. Pár megállás, paskolás, miegymás.... Mikor láttam, hogy rendben van, kengyelből felhúzódzkodtam többször és utána a nyereg mögött paskoltam a lábammal. Sok lónál ez kapcsoló egy kis ugribugrihoz. Ö szépen tűrte. Aztán átraktam a másik lábam is. Még párszor felültem rá aztán segítséggel mentünk egy nagy kört, hogy még nem egyenesedtem ki teljesen. Sokszor megijednek, ha a lovas kiegyenesedik a hátukon és a súly a hátsó kápára esik . A lényeg, hogy jól vesz mindent, nyugodt de ott bujkál a "kisördög", ha nem jól nyúlnak hozzá. A nem teljesen rontott lovak hálásak a megfelelő hozzáállásra. Három nap alatt lett egy bizalommal teli, nyugodt ló akit pillanatok alatt az ellenkezőjére lehet fordítani..... De minek is tennénk? :) A lényeg, hogy nem muszáj, nem kell heteket, hónapokat várni a ló "megbocsájtására-felejtésére-ujjászületésére" mint sokan hiszik. Csak egy kis bizalmat ébreszteni bennük ami persze a lótól függ, mennyire gázoltak beléjük. Vagy mennyire építik újjá....A lónál a bizalom egyenlő a biztonság, nyugodtság, félelem nélküli érzetekkel. Röviden ennyi.
