Egy kicsit eltűntem, mert nyaralni voltam Új-Guineában.
Mostanában ülök pár lovon, tanulmányozom őket. :) De csakis az oldalához állok, ott suttogok, mert mint az egyik legnagyobb magyar suttogó mondotta volt amit tanult :
"..............az első pár percben tanultam meg azt, hogy ne álljak a ló fejénél és a kapcsolatomat ne a ló fejével alakítsam ki. Ha így teszünk, akkor a ló eleje és a vállai elnehezülnek, és elveszem a látóterének a nagy részét, amivel elkezdődik az a folyamat, hogy kiveszem belőle a figyelmet.
Még egy ok az is, hogy ha egyszer szükségünk lesz arra, hogy például terepen baleset ér minket, és nem tudunk felállni, akkor az egyetlen esélyünk az, ha lovunk a kengyelt odahozza mellénk. Ha fejével és a szemével szocializáljuk őt, akkor ilyen esetben a fejét fogja odahozni, ami abban a helyzetben maximum aranyos gesztus, de semmiképpen sem hasznos. Ráadásul nem a fejét fogjuk lovagolni, hanem a hátát. "
Na, tehát ezen suttogási magasságok után, megfogadván az olvasottakat, nyílván a teste közepit kezdem pucolni a lovaknak és csak a legvégén a fejét. Na... van egy paci aki el van rontva (talán) és nagyon, nagyon, nagyon függ a társaitól. Annyira, hogy szinte önveszélyes (volt) amikor el lett hozva nyergelni. Csinált ezt-azt elég durván de nem lett nagyobb baj az ijedtségen kívül. Pár nap múlva megyek érte a karámba, hogy hozzam nyergelni és nyargalni. Ahogy megyek felé, ő úgy megy elfelé, menekülne, fordul erre, arra, amarra. Nem akar megállani. De pár perc után megfogtam (rutin :) ) . kivittem a nyerget, pucolót futószárat. Ráraktam a futószárat a kötőfékre és paskolgattam, simitgattam a lovat kis hang effektekkel kisérve. Nagyon szépen állott de láttam rajta a bizalmatlanságot. Minden "hirtelen" mozdulatomnál megremegett, összerezzent. Szép alaposan lepucoltam mindenhol és kiderült nem csiklandós sehol sem. Úgy bántam vele mint egy lóval. határozottan de nyugodtan. :D Úgy nyergeltem, hogy fogtam a futószárat és amikor ki akart térni nem engedtem (mert miért is engedném ?? :D) Fent a nyereg, kantár uccu neki kezdjük a tréninget. Hát.... elég rettenet érzés volt a hátán pedig lovagolták régebben már nem csikó, felnőtt ló. Érződött rajta a finomság.... valahol..... mélyen. Először az az érzés volt, hogy lecsúszom hátra felé, annyira kimaradt a hátulja. A feje az égbe, kapkodós sietős lépés. Az ügetés szintén. Dőlés jobbra-balra a vállán, erőst fog a zablán, kényelmetlen ügetés. A vágta a lehető legrosszabb érzetet adta. Olyanokat "pullozott" , hogy majdnem elhagytam a fedélzetet, már amikor nem akartunk elesni. Amikor meredt nyakkal erőböl kivágja a fejét minden második vágta ugrásra folyamatosan és gyorsulások közepette elhagyja a lábait, mert ugye nem figyelhet mindenre egyszerre.... talpon is maradjon meg pullozzon is.... :D Nem jó érzés, na....sőt....:) A tréning háromnegyede után viszont hirtelen javulás történt az addigi lovazás folyamadványaként. Szépen elkezdte hordozni magát, szárra állt (és nem támaszkodott csak a pullozásnál) "odaszívta a lábam az oldalához" szóval elég kényelmes jó érzet lett. Igaz, néha próbált elbújni szár mögé, amit nem hagytam. A lovazás végére eléggé takarosan baktattunk ügetésbe, lépésbe és szépen hajlott is. Aznapra vége.
folyt . köv.
