Egy nagy suttogótól idéznék :
" Úgy suttogjunk, hogy ne hallják a hülyeséget, de higgyék el"
Nagy igazság, megfogta benne a lényeget :)
Tehát a harmadszori lovazás volt az eddigi legjobb érzés. Olyan volt a pucolásnál, mint egy normális ló, mert valószínűleg az is. Úgy odaállt a kisszék mellé olyan nyugodtan, mint egy hat hónapos Parelli tanfolyamot végzett ló. Felillesztettem magam és uccu neki. A legjobb volt az eddigiek folyamán. Ügetése tiszta, térnyerő, kényelmes. Száronléte és nem támaszkodása jó és nagyon jó közt ingadozik. Már nem "rohant- iramodott" meg fokozásnál, jók voltak az átmenetek, nem feszült meg a "kéz váltásoknál" sem. Szépen folyamatosan munkálkodott. A vágta munka sajnos továbbra is egy másik ló érzetét adja, ez a nehezebb dió. Több módja lehet a vágta javítására. Szerintem a nyerő a vágta kezdése egy nagyon puha állapotból a kifeszülés pillanata előttig. Remélem érthető voltam. Azaz addig vágtázni, ameddig nem feszül ki. Vagyis még a viszonylag jó állapotban felvenni ügetésbe, nem pedig a "gárgyulásnál" tehát meg kell előzni. ....és így tovább. Nem szabad esélyt adni a begárgyuláshoz vagy lehetőleg a nullához közelíteni a gárgyulásokat. Ahogy javul, úgy növelni a vágtát. A másik a "lehajtás" ami szerintem nem hozna jó eredményt. Vagy kikötőszáron futószárazni, vágtatást vele, később lovassal is. Vagy terepen.... sok a lehetőség de a legjobb az ami javít a lovon. Aztán lehet, hogy szinte az egyik pillanatról a másikra elkezd rendesen galoppozni. De mindenképp okosan kell csinálni. :D Nagy valószínűséggel eléggé szétbarmolták vágtatásban, ami mély nyomot hagyott a lóban.
Az egyik neves suttogónál kiváló élete lenne a lónak, hiszen talán évekre letiltanák a lovast a lóról. Addig ameddig a ló nem változik, nem kínálja fel a vágtát meg mindent magától, isten áldásával. Szóval szinte örök nyugdíj. :)
Ezek a tapasztalások három lovaglás élményei. :)
