Az Újkorban kábé 6-7-8 éve de nem sokkal régebbre(vagy igen?) datálva kezdett kialakulni a zabla iszony. Sokan undorodva fordultak el a "hagyományos" móditól, főleg a zablától. De vele együtt a sarkantyú és a pálca is kidobásra ítélődött, nagyon sok " az igazán lovagolni' vágyók szemében. Mert ezek kínzó eszközök voltak a szemükben és lókínzó az aki ezeket a szörnyű dolgokat használja. Hát igen, nagyon terjedt eme nézőpont. Nekem kábé 2-3 órába telt meggyőznöm az embert, aki kitartóan bizonygatta, hogy az országban talán, ha 2-3 ember tud lovagolni zablával, úgy , hogy ne tépje a ló száját. Közel voltam a kapitulációhoz de a beszélgetés végére sikerült feltornáznom a számot húsz darabra. Aztán később pár lovaglás alkalmával megtetszett neki a zabla használata és rájött, hogy kis lovaglás gyakorolással "csoda" történhet és hogy mennyivel jobb, ha akkor is meg tud állni a lóval, mikor Ő is szeretne. Sőt kanyarodni is ott és ,arra tud amerre szeretne. Akkoriban a Parelli volt a fő divat irányzat. Az tény, ha botolta a földet odament a ló, beállt a felszálló helyre és rendesen viselkedett, csak amikor felült rá, akkor volt egy kis kommunikációs félreértés a ló és a kormányos között. Na de ez szinte kivétel nélkül megesik mindenkivel, Szóval mindenki szeretett volna legalább egyszer mindenféle szerszámzat nélkül szárnyalni a a lovon. A baj ott kezdődött, hogy csakis a "földi munkára" specializálódott a többség. Ez bizony sokszor sikerült is mármint a szárnyalás, és csak néha nem fájt. Akkoriban még csatlakozásnak hívták a mostani kapcsolódást.Most már szinte kivétel nélkül van lovaglás oktatás is mert mindenki rájött, hogy ami lentről tökéletes az bizony fentről káoszba csaphat.A címre visszatérve, lehet akárhogy csak kapja meg a delikvens a megfelelő okítást. Mert nem egy módszer van, hanem sok. Ahány "lovas nép" annyiféle. Mindegyik működik, ha hozzáértéssel csinálják.
A következő kis szösszenet az erőszakmentességről fog szólni. :)
